Orfűi kiruccanásomról olvashattok néhány sorban, fotók társaságában

Teljes galéria a poszt alján!

Legújabb tematikus bejegyzés sorozatom első részeként egy korai Orfűn töltött nyaralásomról szeretnék beszámolni, arról képeket megosztani. A hozzám közel állók mind tudják, hogy nagyon szeretek erdőt járni, kirándulni, új helyeket, tájakat felfedezni. Ilyen alkalmakkor nyilván magammal viszem a fényképező gépemet is, és habár portré fotós vagyok, szívesen fotózok tájat is. Mivel portfóliómat nem kívánom megosztani többféle témájú képpel, ezért ezt találtam ki: blogbejegyzés formájában osztom meg veletek élményeimet, és ezen kalandjaim során készült fotóimat.

Úti cél: Orfű

Egy több napos családi kiruccanásról volt szó, melyet a Mecsek dimbes-dombos határvidékére terveztünk. Orfű talán leginkább a „Fishing on Orfű” fesztiválról híres, de számos érdekesség is található a környéken. A község és környéke egyébként több tónak is otthonául szolgál, a legnagyobb közülük a Pécsi tó. A szállásunk ennek a tónak a közelében volt, attól nagyjából 3 perc sétára, egy dombocska tetején.

A környéken több látnivaló is van, többek között az Orfűi tájház és kemencés udvar, a Szent Márton püspök kápolna, az Orfűi malmok, a Balázs-hegyi kilátó, vagy a Vízfő tanösvény. Ezek közül mi mindegyiket szemügyre vettük, meglátogattuk. A Balázs-hegyi kilátó meredek utakon való megközelíthetősége még kisebb kihívást is jelentett, de a fenti látvány mindenképp kárpótolt bennünket.

Szállásunk közvetlen környezete

Az ideiglenes lakhelyünkként szolgáló ház közvetlen szomszédságában található a Szent Márton püspök kápolna, és a mellette található tájház, valamint kemencés udvar. Ezek mellett a gyönyörű épületek mellett többször elsétálva minden alkalommal automatikusan odafordult a fejem, nem voltam képes megunni a látványt.

A tájházat igaz, csak a kerítésen kívülről csodáltuk, de udvarában megtekinthetőek az ország különböző tájairól származó kemencék. Tárlatvezetésre is van itt lehetőség, állandó, valamint szezonálisan változó kiállításokkal, ha valaki több időt töltene itt, mindenképpen javaslom ennek megtekintését.

Hirdetés

Első kirándulásunk Orfűn

Érkezésünk másnapjára egy elsőre könnyebb kirándulást terveztünk, mely végül meglehetősen fárasztóra sikeredett. Szállásunktól elindultunk a község kisebb utcáin keresztül az Orfűi tóhoz. A tó mellett elsétálva elérkeztünk az Orfűi malmokhoz. Az itt található látogatóközpont szolgáltatásait ugyan nem vettük igénybe, csak körülnéztünk, mégis három nagyon érdekes malmot tekinthettünk meg egy gyönyörű környezetben.

Az idő megállni látszott a malmoknál, épp mint a tájház udvarán. Az első és talán legfeltűnőbb, leginkább felismerhető a vízi malom volt, amely a közeli Vízfő forrás patakjára épült. Itt egy tárlatvezetés keretein belül a gabonafélék őrlési folyamataiba nyerhettünk volna bepillantást.

A következő állomás a száraz malom volt, mely majd 200 éves életkorral büszkélkedhet. A benne található hatalmas őrlőkövet egykor még lovak húzták. A malom különböző felszereléseiről, és máig működtethető eszközeiről szintén további információkhoz juthatnak a tárlatvezetésen résztvevők.

Az utolsó malomról bevallom csak internetes forrásokból tájékozódtam, és azon kívül, hogy kívülről megtekintettük, nem tudnék személyes tapasztalatokat mondani róla. Ez a malom az úgynevezett papírmalom, ami 2015 óta látogatható, és nevéből kitalálhatóan papírkészítési technikákat hivatott bemutatni. Felfedezhető itt minden, ami az egykori papírkészítési technikákhoz köthető.

A malmokat elhagyva tovább battyogtunk a Balázs-hegyi kilátó felé. Útba esett ugyan a lenyűgöző szépségű Vízfő tanösvény is, de azt nem ezen a napon tekintettük meg, a bejegyzés későbbi részeiben még visszatérek rá. Az orfűi tavat megkerülve átkeltünk a község fő útvonalán, ahol kisutcák kanyargós nyomvonalait követve meredek emelkedőkön kapaszkodtunk fel. Többször is meg kellett állnunk pihenni, de egy tapasztalt túrázót megkérdezve szerencsére találtunk egy rövidítést, ami mondhatni új lendületet adott a „hegy” megmászásához. Lassan, de biztosan elértük a csúcsot, ahol a több emeletes kilátó tetejéről elképesztő látvány fogadott minket.

A kilátó mellett töltött pihenésünk után elindultunk lefele, szintén egy az előbb említett túrázó által javasolt útvonalon. Az út igaz meredek lejtésű volt, nagyban megrövidítette hazajutásunk útját. A lejtő aljában egyenesen a Pécsi tónál lyukadtunk ki, ahonnan már csak egy pár perces sétával a szállásunkon találtuk magunkat. A teljes menet nagyjából 7,5 km hosszú úton, összesen 110 m emelkedést jelentett számunkra. A meglehetősen fárasztó túra után egy jót ebédeltünk a Muskátli Vendéglőben.

Második kirándulásunk a hétvégén

Kiruccanásunk harmadik napjára már nem terveztünk kifejezetten nagy túrázást, de nem hagyta nyugodni fantáziánkat a Vízfő tanösvény. Még jó, hogy nem hagytuk ki, ugyanis rengeteg látnivalóról maradtunk volna le. A tanösvény hozzávetőlegesen 1 km hosszú, csodálatos természeti és kulturális adottságokkal rendelkezik.

A tanösvény elején fa pallókkal kiemelt útvonal visz keresztül minket egy medvehagymákkal teli erdőn, a Vízfő patak mentén. Így tavasszal lenyűgöző illatokkal és színekkel megspékelt túrában volt részünk. Az útvonalat követve elérkeztünk a Vízfő-barlanghoz, és a mellette található hatalmas ipari műemlékhez, azaz a forrásházhoz.

Igaz ez egy rövidebb kirándulás volt, de élményekkel itt is bőven gazdagodtunk. A túra után szintén ebédelni mentünk a már előző nap kipróbált étterembe. Az ebéd után az én nyaralásom itt véget ért. Mivel Orfűről Győrbe az út körülbelül 4 óra hosszú autóval, időben el kellett indulnom. Azért mentem én korábban haza a többieknél, mert másnap hajnalban, húsvét hétfőn locsolni mentem Legénycéhünk tagjaival, amiről ebben a bejegyzésben olvashattok bővebben.

A hazavezető úton nem bírtam magammal, és ha már olyan közel voltam a Balatonhoz, egy kisebb útvonalmódosítással lementem a part mentén húzódó útszakaszra. Habár sokat nem akartam itt időzni, nehogy rám sötétedjen, azért megálltam pár percre néhány kép erejéig. Természetesen hazafele, a 82-es számú főúton haladva, Pannonhalma környékén besötétedett, de szerencsére leküzdve fáradtságomat biztonságban hazaértem, és előkészültem a másnapi locsolásra.

Ne felejtsetek el további tartalmakért követni Instagramon. Az új blogbejegyzésekhez tartozó linkeket a Facebook oldalamon érhetitek el.

Teljes galéria