Mert szakképzett, végzettséggel rendelkező fotográfus vagyok, és ez kell, hogy jelentsen valamit. Hozzá kell tennem, szerencsés voltam és a magyar fotós oktatásokra nem jellemzően egy remek tanárt fogtam ki. Szabó Béla fotográfus tanított engem, és nem voltam rest kérdezni. Amit a legtöbbször hangsúlyozott, az a szakmához való hozzáállás volt. Ha munkaként tekintünk rá, és ezt, a fotózást akarjuk hivatásunkká tenni, akkor nem lehetünk válogatósak. Nem mondhatjuk egy megkeresésre, hogy nem szeretek ilyen témát fotózni, vagy nem tudom megoldani – főleg ha a megélhetésünk, a napi betevőnk múlik rajta.

Nem válogatok tehát, ha fotós munkákról van szó. Nem is szakosodom, mint oly sok fotós manapság. A legtöbben egy, vagy két féle témát örökítenek csak meg, pedig minden bizonnyal többre is képesek lennének egy kis tanulással és gyakorlással.

Természetesen nekem is van kedvencem, fotózások tekintetében: személyeket szeretek leginkább fotózni. Legyen szó baba, kismama, portré, vagy családi fotózásokról, mind nagyon közel áll hozzám. Természetesen magam szórakoztatására nagyon szeretek tájképeket és városi látképeket készíteni, mivel rengeteget kirándulok.

Nem szakosodom tehát, mert nem látom értelmét. Megtanultam a szakmám, azt becsülettel, és maximális erőbedobással végzem, nincs olyan kihívás, vagy megkeresés, amire nemet mondanék. Egy kis utánajárással, ötleteléssel, és felkészüléssel minden feladat megoldható, sokszor még a leg-extrémebb kérések is. Ez az én véleményem, és hozzáállásom a fotográfiához.

Egyedi ajánlatra van szükségem!